Retro Alessandro Del Piero Mez – Az Örök Pinturicchio

Del Piero pályafutása a Padovánál kezdődött, ahol fiatal tehetségként már 1991-ben bemutatkozott a Serie B-ben. 1993 nyarán a Juventus 5 milliárd líráért szerződtette, ami akkoriban óriási összegnek számított egy 18 éves játékosért. Ez a befektetés azonban sokszorosan megtérült: Del Piero 19 szezont töltött a fekete-fehéreknél, és örökös rekorderként távozott 705 mérkőzéssel és 290 góllal. Roberto Baggio árnyékában kezdte, ám hamar átvette a Divine Codino szerepét, és a 10-es számú mezt is. Az 1995-ös scudetto, az 1996-os Bajnokok Ligája győzelem Rómában, valamint az UEFA-szuperkupa és az Interkontinentális Kupa mind meghatározó pillanatok voltak. 1998-ban súlyos térdsérülést szenvedett az Udinese ellen, ami majdnem véget vetett karrierjének, ám hihetetlen akarattal tért vissza. A 2006-os Calciopoli botrány idején, amikor a Juventust a Serie B-be száműzték, Del Piero nem hagyta el a klubot – ez a hűségaktus még inkább szimbólummá tette. A Serie B-ben gólkirály lett, és visszavezette a csapatot az élvonalba. Az olasz válogatottal megnyerte a 2006-os világbajnokságot Németországban, ahol a Németország elleni elődöntőben emlékezetes gólt szerzett a hosszabbításban. Pályafutását a Sydney FC-nél, majd a Delhi Dynamosnál fejezte be, de szíve mindig Torinóban maradt.

Del Piero pályafutását számtalan futballnagyság formálta. Marcello Lippi és Carlo Ancelotti voltak azok az edzők, akik a leginkább kihozták belőle a maximumot a Juventusnál, míg Lippi a válogatottal vezette világbajnoki címhez. Csapattársai között olyan legendák szerepeltek, mint Zinedine Zidane, akinek francia eleganciája tökéletesen kiegészült Del Piero olasz kreativitásával. Gianluca Vialli, Didier Deschamps, Filippo Inzaghi és David Trezeguet voltak támadótársai, míg Pavel Nedvěd és Edgar Davids a középpálya motorjai. A védelemben Ciro Ferrara, Paolo Montero és a kapus Gianluigi Buffon biztosította a hátteret. Riválisai között ott volt Francesco Totti, akivel az olasz futball két nagy ikonjaként versengtek, valamint Andrea Pirlo, aki később csapattársa is lett. Roberto Baggio, akit a Juventusnál váltott, egyben példaképe és későbbi barátja volt. A nemzetközi színtéren Ronaldo, Zidane és Raúl voltak a legnagyobb ellenfelei. Del Piero kapcsolata a tifosikkal egyedülálló volt – a Curva Sud számára ő volt és maradt 'il Capitano'.

A Juventus mezek, amelyeket Del Piero viselt, a futballtörténelem leghíresebb darabjai közé tartoznak. Az 1990-es évek Kappa által tervezett szűk szabású fekete-fehér csíkos mezek, a Sony és D+ Libero szponzorral, kifejezetten keresettek a gyűjtők körében. Az 1995-96-os Bajnokok Ligája győztes mez, amelyet a római Olimpiai Stadionban viselt az Ajax elleni döntőben, abszolút szent ereklye. A Nike korszak 2003-tól szintén ikonikus darabokat hozott, különösen a 2002-03-as BL-döntős mez a Manchester ellen. A 10-es számú hátlap minden Del Piero retro mez esetében elengedhetetlen. Az olasz válogatott azúrkék Puma mez a 2006-os világbajnokságról szintén kultusztárgy, különösen az elődöntős és döntős kiadások. A 2011-12-es szezon utolsó hazai mezét, amelyben Del Piero búcsúzott a Juventustól, könnyek között ünnepelte 40 ezer szurkoló. A retro Alessandro Del Piero mez gyűjtemények csúcsa az 1995-96-os hazai trikó hímzett BL-jelvénnyel.