Retro Alexis Sánchez Mez – A chilei tüzes szellem nyomában

Alexis pályafutása szinte regénybe illő ívet rajzol. A chilei Cobreloanál tűnt fel, ahonnan az Udinese csapott le rá, majd Colo-Colo és River Plate kölcsönállomások után 2008-ban érkezett meg igazán Friuliba. Az Udinese mezében robbant be az európai köztudatba: villámgyors cselek, gólpasszok és egy 2010–11-es szezon, amely a Bajnokok Ligája-rájátszásig repítette a klubot – és Alexist a Camp Nouba. Barcelonában Lionel Messi, Xavi és Iniesta árnyékában is megtalálta a helyét: La Liga-bajnoki cím, Spanyol Szuperkupa, Király Kupa és Klubvilágbajnoki győzelem került a vitrinjébe. 2014-ben az Arsenalhoz igazolt, ahol szinte azonnal kultikus alakká vált. Két FA Kupa-győzelem, számtalan emlékezetes londoni este, és olyan szezonja, amely PFA-csapattagsággal és Premier League csapatbeli szerepléssel zárult. 2018 januárjában jött a sokkoló váltás a Manchester Unitedhez, amely sajnos sosem teljesedett ki – a vörös ördögöknél eltöltött időszak a karrier egyik legfájóbb fejezete lett. Az Inter Milannál azonban újjászületett: 2021-ben Serie A-bajnoki címet ünnepelhetett, majd Marseille és újra Inter következett, mielőtt a Sevillához igazolt volna. Chile válogatottjával 2015-ben és 2016-ban hódította el a Copa Americát, ahol döntőben az utolsó tizenegyest ő rúgta Argentína kapujába. A Confederations Cupon 2017-ben ezüstérmes lett. Pályafutása a kitartás, az újrakezdés és a chilei büszkeség történetévé vált.

Alexis pályafutását talán senki sem alakította jobban, mint Pep Guardiola és Arsène Wenger – két filozófus edző, akik mindketten a saját képükre formálták. Guardiola alatt Barcelonában megtanulta, mit jelent a tér nélküli térben játszani, Messi, Xavi, Iniesta és Cesc Fàbregas mellett. Wenger pedig az Emirates-ben szabadjára engedte: Mesut Özil zseniális passzaiból gyakran ő volt a végrehajtó, miközben Aaron Ramsey, Santi Cazorla és Olivier Giroud mellett ő lett a csapat motorja. Riválisai közül soha nem felejtette el a Tottenhammel vívott észak-londoni derbiket vagy az El Clásico csatákat Cristiano Ronaldo Real Madridja ellen. Manchesterben Mourinho, később pedig Solskjær keze alatt küzdött, miközben Pogba és Lukaku társaságában próbálta megtalálni régi formáját. Inter-szakaszában Antonio Conte, majd Simone Inzaghi vezényelte, és Lukakuval, Lautaro Martínezzel alkotott félelmetes támadótriót. Chilében Arturo Vidallal és Claudio Bravóval olyan generációt képviselt, amely végre trófeát hozott a nemzetnek – e három név örökre egybeforrt a chilei aranykorral.

A retro Alexis Sánchez mez számos ikonikus fazonban él tovább a gyűjtők szívében. Az Udinese fekete-fehér csíkos szerelése a 2010–11-es szezonból különösen keresett: ebben robbantott be Európába, és ebben szerezte talán pályafutása legtisztább mesterhármasát Palermo ellen. A Barcelona granátvörös-kék 2011–12-es Qatar Foundation-mezét sokan a klub utolsó valóban klasszikus tervezésű otthoni mezének tartják – Alexis számos emlékezetes gólját ebben szerezte. Az Arsenal 2014–15-ös hazai mezét, amelyben első FA Kupa-győzelmét ünnepelte, és a 2016–17-es változatot, amelyben olyan félelmetes formát mutatott, hogy Európa legjobbjának tartották, ma már kifejezetten gyűjtői darabnak számítanak. A Manchester United 2017–18-as fekete idegenbeli mezét is sokan keresik, részben a kontraverziális karrierfejezet miatt. Külön említést érdemel a chilei nemzeti válogatott vörös mezét – különösen a 2015-ös és 2016-os Copa America-győztes változatokat, amelyek a chilei szurkolók szemében szent ereklyékké váltak.