Retro Gabriel Batistuta Mez – El Ángel Gabriel öröksége

Batistuta pályafutása az argentin Newell's Old Boys csapatánál kezdődött, majd a River Plate és a Boca Juniors után 1991-ben Európába költözött, az olasz Fiorentinához. Itt vált igazi legendává. Bár a Viola 1993-ban kiesett a Serie B-be, Batigol a sztárok közül egyetlenként a klubnál maradt, és gólgyári teljesítményével (16 gól) visszaverekedte a csapatot az élvonalba – ez a hűségaktus örökre szívébe zárta a firenzei szurkolókat, akik később bronzszobrot is állítottak neki. A Fiorentinával 1996-ban Coppa Italia-győzelmet, 1996-ban pedig Olasz Szuperkupát ünnepelhetett. 1994-95-ben sorozatban 11 mérkőzésen szerzett gólt – egy Serie A-rekord, amelyet azóta is tisztelnek. Mindezek ellenére az olasz bajnoki cím elérhetetlen maradt Firenzében. A 2000-es nyáron 36,5 millió euróért költözött a Romába – akkoriban harmincéves csatár világrekord-átigazolása volt. A döntés meghozta az áhított jutalmat: első római szezonjában 20 góllal segítette a klubot a 18 év után megszerzett Serie A-bajnoki címhez. A nemzetközi színtéren Batigol viselte az argentin válogatott rekordokat: 78 gól 78 mérkőzésen, sorozatban három világbajnokságon (1994, 1998, 2002) szerzett gólt. Pályafutását az Internazionale és a katari Al-Arabi színeiben zárta, miután térdsérülései évekig kínozták – állítólag műtéteket halasztott el csak azért, hogy a 2002-es vb-n szerepelhessen.

Batistuta firenzei éveinek elválaszthatatlan partnere a brazil Rui Costa volt – a támadó középpályás kreatív zsenialitása és Batigol gyilkos befejezése Európa egyik legfélelmetesebb támadójátékát alkotta. Edzőként Claudio Ranieri és Giovanni Trapattoni alakították játékát, míg Cesare Prandelli később jellemfejlődéséhez járult hozzá. A Romában Francesco Totti oldalán nyerte meg a Scudettot, Fabio Capello taktikai fegyelme alatt. Az argentin válogatottban olyan klasszisokkal játszott együtt, mint Diego Maradona (még 1994-ben), Juan Sebastián Verón, Ariel Ortega és Hernán Crespo – utóbbi vetélytársa is volt a kezdőcsatár pozíciójáért. Edzői közül César Luis Menotti, Daniel Passarella és Marcelo Bielsa voltak meghatározók. A legkeményebb riválisok közé tartozott Christian Vieri, Filippo Inzaghi és Andriy Shevchenko a Serie A-ban, valamint Romário a nemzetközi színtéren. Egy különösen emlékezetes pillanat: amikor Batigol 2001-ben gólt szerzett a Fiorentinának a római mezben, a kamerák könnyező Batigolt mutatták – ez a jelenet az olasz futball történetének legmegrázóbb képei közé tartozik.

A retro Gabriel Batistuta mez gyűjtemények egyik csúcspontja a Fiorentina lila (viola) inge, különösen a 90-es évek közepi Reebok és Nintendo szponzorral ellátott darabok. A klasszikus 1995-96-os Fiorentina-mez fekete gallérral és Nintendo logóval ma a gyűjtők egyik szent grálja – ebben a szezonban szerzett Batigol 26 gólt, és nyerte meg a Coppa Italiát. A 1998-99-es Sportal-szponzoros Fiorentina-mez, amelyben a Bajnokok Ligájában is futballozott, szintén keresett darab. A Roma 2000-01-es bajnokcsapatának bordó-narancs mezje – a Kappa által tervezett, INA Assitalia szponzorral – minden Batistuta-rajongó álma; ezt viselte, amikor a Scudetto sorsát eldöntő gólokat szerezte. Az argentin válogatott égszínkék-fehér csíkos meze, különösen az 1998-as Adidas vb-trikó, szintén ikonikus – ebben szerzett mesterhármast Jamaica ellen Franciaországban. A 10-es szám Fiorentinában, a 18-as Romában és a 9-es az argentin válogatottban voltak Batigol állandó számai – mindegyik külön értéket képvisel a piacon.