Retro Robert Pires Mez – Egy generáció kedvenc szélsője

Robert Pires futballpályafutása a francia Metz csapatánál indult el az 1990-es évek elején. A fiatal szélső gyorsan magára vonta a figyelmet villámgyors cseleivel és kifinomult technikájával. A Metz-nél töltött évek alatt kiépítette azt az alapot, amely később világhírűvé tette. 1998-ban az Olympique Marseille-hez igazolt, ahol megerősítette helyét a francia futball élvonalában, miközben a francia válogatottal megnyerte az 1998-as világbajnokságot, majd 2000-ben az Európa-bajnokságot is. Igazi karrierje azonban 2000-ben kezdődött, amikor Arsène Wenger az Arsenal-hoz csábította. A londoni klub mezében hét gyönyörű évet töltött, és olyan teljesítményt nyújtott, amelyről máig legendák szólnak. 2002-ben és 2004-ben Premier League bajnoki címet ünnepelt, utóbbi évadban a legendás veretlen "Invincibles" csapat tagjaként. Háromszor nyerte meg az FA Kupát, és az Év Játékosa díjat is bezsebelte 2002-ben. Pályafutása nem volt mentes a fájdalmaktól sem – a 2002-es VB-t térdsérülés miatt kellett kihagynia, ami szívszorító csapás volt. A 2006-os BL-döntő során a piros lapja után történő lecserélése pedig az egyik legvitatottabb pillanat lett. Később Villarrealhoz, majd Aston Villához igazolt, mielőtt Indiában fejezte be karrierjét. Pires karrierje a kitartás, a visszatérés és a tiszta tehetség története.

Robert Pires pályafutását számos kivételes futballista és edző formálta. A legmeghatározóbb alak kétségkívül Arsène Wenger volt, az Arsenal francia menedzsere, aki nemcsak a klubhoz csábította, hanem felépítette köré azt a támadójátékot, amelyben Pires igazán kibontakozhatott. Wenger zsenialitása abban rejlett, hogy felismerte: Pires-nak szabadságra van szüksége a kreatív megnyilvánuláshoz. Az Arsenal-nál olyan klasszisokkal játszott együtt, mint Thierry Henry, akivel szinte telepatikus kapcsolatot alakított ki – a Pires-Henry duó az egyik legpusztítóbb támadópáros volt a Premier League történetében. Patrick Vieira a középpálya királyaként biztosította a labdát, míg Dennis Bergkamp holland zsenije tökéletesen kiegészítette a francia szélsőt. Sol Campbell és Tony Adams hátul biztos hátteret nyújtottak. A francia válogatottban Zinedine Zidane, Thierry Henry és David Trezeguet társaságában aranygenerációhoz tartozott. Riválisai között ott volt a Manchester United legendás csapata Roy Keane-nel és Cristiano Ronaldóval, akik ellen a legádázabb csatákat vívta. Ezek a kapcsolatok és összecsapások mind hozzájárultak ahhoz, hogy Pires-ből az a játékos legyen, akire ma is emlékezünk.

A retro Robert Pires mez gyűjtők számára igazi kincs, hiszen egy aranykor szimbólumát tartja kezében az, aki ilyet birtokol. Az Arsenal klasszikus piros-fehér mezei a kétezres évek elejéről különösen keresettek – a Nike és O2 szponzorációval ellátott darabok az Invincibles-éra ikonikus emlékei. A 2003-2004-es szezon hazai meze, amelyben a csapat veretlenül nyerte meg a bajnokságot, valószínűleg a legértékesebb az összes közül. Pires hátszámaként a 7-es szerepelt – ez a szám szinte szinonimájává vált a francia szélsőnek. A vendégmezek, különösen a sárga és a kék variációk, szintén népszerűek a gyűjtők körében. Emlékezetes pillanatok: a 2002-es FA Kupa döntő, ahol Pires döntő szerepet játszott a Chelsea elleni 2-0-s győzelemben, vagy az ikonikus Manchester United elleni meccsek a Highbury-n. A Marseille-időszakából származó fehér-világoskék mezek nehezebben fellelhetők, ezért még értékesebbek. A francia válogatott kék meze pedig az 1998-as VB és 2000-es EB győzelmek emlékét őrzi – minden franciaérzelmű futballrajongó álma egy retro Robert Pires mez ezekből az időkből.