Retro Alaves Mez – A Vitoria-Gasteiz-i Kék-Fehér Legenda

Az Alavés útja a spanyol futball labirintusán át egyszerre szívszorító és felemelő. Az 1921-es alapítás után a klub évtizedeken át a spanyol futball alacsonyabb osztályaiban küzdött, megteremtve azt a mély gyökérzetet, amely a baszk sportélet velejárója. A nagy áttörés az 1990-es évek végén érkezett, amikor az Alavés raketaként szárnyalt fel a harmadosztályból egészen a La Ligáig néhány év leforgása alatt. Az 1997–98-as szezon hozta az első élvonalbeli szereplést hosszú évek után, és a csapat szenzációsan tartotta magát a spanyol foci legjobb csapatai között.

Azonban a klub igazi csúcspontja az 2000–2001-es UEFA-kupa-menetelés volt – egy olyan fejezet, amelyet az egész kontinens ámulva figyelt. Az Alavés legyőzte az Internazionalét, a Rayo Vallecanót, a Kaiserslauternt, majd a Barcelonát is a negyeddöntőben, végül pedig az elődöntőben a Feyenoordot söpörte félre. A döntőben a Liverpool ellen a történelem egyik legemlékezetesebb Európai kupameccse zajlott le: a Dortmund helyszínén 5-4-re elveszített találkozó, amelyet Delfi Geli öngólja döntött el aranygolon. A vereség ellenére az egész futballvilág felemelte a kalapját az Alavés előtt.

Az azt követő évek hullámvasút-szerűek voltak: kiesések, feljutások, pénzügyi válságok váltogatták egymást. A klub 2003-ban és 2006-ban is kiesett a La Ligából, sőt egy ponton a harmadosztályig süllyedt. De Alavés mindig visszatért – 2016–17-ben ismét visszajutott a La Ligába, és azóta stabilan tartja helyét a spanyol élvonalban. A Mendizorroza Stadion évtizedek óta a baszk büszkeség fellegvára, ahol az ellenfelek mindig nehéz estékre számíthatnak.

Az Alavés történetét számtalan különleges játékos formálta, akiknek emléke szorosan összefonódik a klub kék-fehér mezével. A 2001-es UEFA-kupa-döntős csapat tele volt karakteres személyiségekkel: Javi Moreno, aki a döntőben duplázott a Liverpool ellen, az egyik legemlékezetesebb Alavés-gólszerzővé vált. A brazil Magno Novais és a venezuelai Gioconda Ujfalusi-féle egzotikus igazolások megmutatták, hogy a kis baszk klub képes volt világhírű tehetségeket vonzani.

A kapuban Ivan Campos és később a legendás Toni Doblas is szolgált, akik megannyi fontos pontot mentettekki a csapatnak. A védelem motorja Pablo Gómez volt, míg középpályán a szintén mesterházy karakterű Tomáš Ujfalusi cseh keménység hozta azt a fajta stabilitást, amire a csapatnak szüksége volt.

A menedzserek közül José Manuel Esnal, becenéven Mané, az az ember, aki a csodálatos UEFA-kupa-menetet vezényelte, máig az Alavés egyik legnagyobb figurájaként él a köztudatban. Az ő taktikai zsenialitása kellett ahhoz, hogy egy kis baszk klub meginghassa az európai futball óriásait.

A legújabb korszakban Luis Rioja, Joselu és a hol itt, hol ott felbukkanó tehetségek gondoskodnak arról, hogy az Alavés neve a La Liga állandó szereplői között maradjon. A klub mindig is a fiatalítás és a baszk-spanyol nevelési elvek híve volt.

Az Alavés mezei az évtizedek során hűek maradtak az alapszínekhez: a kék-fehér csíkok mindig a vitoria-gaszteizi büszkeséget szimbolizálták. A korai évtizedek egyszerű, dekorálatlan mezei után az 1990-es évek végi feljutásokkal érkezett az igazi dizájn-forradalomforradalom.

A 2000–2001-es UEFA-kupa-szezon mezei különösen keresett darabok a gyűjtők körében: az akkori hazai kék-fehér csíkos és az idegenbeli sárga mez egyfajta mítoszstatuszt szerzett azóta. Ezek a mezek a Deportivo Macron és más akkori gyártók kéznyomát viselik, és az eredeti, viselt példányok mára komoly értékkel bírnak.

Az ezredforduló utáni időszakban a mezdesign modernizálódott, de a hagyományos baszk kék-fehér csíkos minta soha nem tűnt el teljesen. A szponzorlogók változtak – különféle baszk és spanyol cégek neve díszítette a mellkast az évek során –, de a klub vizuális identitása megmaradt ismerhetőnek. A retro Alaves mez gyűjtői különösen a 90-es évek végének és a 2001-es álomcsapat korának darabjait keresik, hiszen ezek hordozzák a legtöbb futballtörténeti súlyt.