Retro Wolverhampton Wanderers Mez – Az Arany Farkasok Öröksége

A Wolverhampton Wanderers 1877-ben alakult, kezdetben St. Luke's FC névvel, mielőtt 1880-ban felvette mai nevét. A klub hamar az angol futball egyik meghatározó erejévé vált, és az 1889-ben megnyílt Molineux Stadiumba költözve szilárd otthonra lelt – ez az egyik leghosszabb folyamatosan használt stadion az angol futballban.

A klub aranykora vitathatatlanul az 1950-es évekre esik. Stan Cullis menedzser irányítása alatt a Wolves három bajnoki címet nyert: 1953–54-ben, 1957–58-ban és 1958–59-ben. Ebben az időszakban a klub nemcsak Angliában, hanem Európában is komoly tekintélyt szerzett. Az 1954-es felejthetetlen floodlit barátságos meccseken – ahol a Honvéd és a Spartak Moszkva ellen is sikeresen szerepeltek – a Wolvest sokan az akkori világ legjobb csapatának tartották, bár a Bajnokok Ligája akkori formájában még nem létezett. Két FA-kupát is begyűjtöttek: 1949-ben és 1960-ban.

Az 1970-es és 1980-as évek viszont már korántsem voltak ennyire fényesek. Bár 1974-ben megnyerték a League Cup-ot, a klub fokozatosan hanyatlásnak indult. Az 1980-as évek közepén sorozatos kiesések következtek, és a Wolves egészen a negyedosztályig süllyedt – ez súlyos csapás volt egy ekkora tradíciójú klubnak. A csőd szélére kerültek, és csak a szurkolók, valamint néhány befektető összefogásával sikerült talpon maradni.

A felkapaszkodás lassú, de határozott volt. Sir Jack Hayward tulajdonos éveken át finanszírozta az újjáépítést, és 2003-ban a Wolves visszatért a Premier League-be, közel harminc év után. Bár hamar kiestek, majd újra visszajutottak, a 2018–19-es szezon igazi fordulópontot jelentett: Nuno Espírito Santo menedzser fantasztikus csapatot épített, amely 7. helyen végzett a Premier League-ben, majd az Európa-ligában is mély menetelést tett, egészen a negyeddöntőig jutva. A Wolverhampton és West Bromwich Albion közötti Black Country derby az egyik leghevesebb regionális rivalizálás Angliában – minden egyes mérkőzés különleges töltetet kap a két szomszédos város örök vetélkedéséből.

A Wolves történelme tele van olyan futballhősökkel, akik nevüket örökre beírták a klub könyveibe.

Billy Wright az 1940-es és 1950-es évek meghatározó alakja volt: az első labdarúgó a világon, aki 100 válogatott meccsnél többet játszott Anglia színeiben, és egész karrierjét a Wolvesnél töltötte. Személyisége, hűsége és teljesítménye máig példaértékű.

Steve Bull a modern kori Wolves talán legnagyobb hőse. Az 1986-os érkezésekor a klub a harmadosztályban küszködött, Bull mégis maradt – és rekordot döntött. Közel 300 bajnoki gólt lőtt, és az egyetlen játékos lett, aki egy nem első osztályú klubból kerülhetett be az angol válogatottba az 1990-es vb-re.

Nuno Espírito Santo érájában Rúben Neves és Diogo Jota nevei csengtek a leginkább – mindkettő portugál tehetség, aki a Wolves-szal újra Európába repítette a sárga-fekete álmokat. Neves mesés szabadrúgásai mára az internetes futballtörténelem részei.

Ronnie Allen, Peter Broadbent és Dennis Westcott az 1950-es évek bajnokcsapatának kulcsemberei voltak, akik nélkül a Stan Cullis-féle aranykor elképzelhetetlen lett volna. Az 1970-es évekből John Richards neve kiemelkedik, aki a League Cup-győztes csapat vezéregyénisége volt.

A menedzserek közül Stan Cullis neve a legfontosabb: ő formálta az 1950-es évek bajnokait. Mick McCarthy vezette vissza a csapatot a Premier League-be 2003-ban, Nuno Espírito Santo pedig az újabb európai álmot hozta el.

A Wolverhampton Wanderers mezei generációk óta az arany és fekete kombináció körül forognak – ez az egyedi szín páros azonnali felismerhetőséget biztosít a csapatnak. Az 1950-es évek klasszikus arany mezeinek nincs szponzora, nincsenek felesleges díszítések – csak a tiszta futball-esztétika és a büszke farkasfej logó elődje.

Az 1970-es évek végén és az 1980-as elején Admiral, majd Umbro és Patrick gyártotta a mezeket, ezek a darabok ma már valódi gyűjtői kuriózumok. A klasszikus gallér, a vállcsíkok és a korabeli szövetek különleges hangulatot teremtenek.

1979-től az ikonikus farkasfej logó is megjelent a mezen, amely azóta a klub vizuális identitásának sarokköve. A retro Wolverhampton Wanderers mez kollekcionáló körében az 1980-as évek végi, kiesési időszakból származó mezek különösen ritkaságszámba mennek – ezek a darabok egy nehéz korszak tanúi.

A 2000-es évek visszatérési szezonjai, különösen a 2003–04-es Premier League-mezek, szintén keresett darabok. A modern gyűjtők az 1990-es évek Wolves-mezeiért is versengenek, amelyeken a Goodyear szponzorfelirat látható – ezek jellegzetes korabeli darabok.

A 2018–19-es Castore-gyártású aranymezek az európai menetelés emlékét idézik, és már most klasszikus státuszt érdemelnek a gyűjtők körében.