Retro AS Cittadella Mezek – A granata történet
Kevés klub testesíti meg az olasz vidéki futball romantikáját annyira, mint az Associazione Sportiva Cittadella. A Veneto régióban fekvő, középkori falakkal körülvett Cittadella városában működő kicsi, de rendkívül büszke klub annak a jelképe lett, mi lehetséges akkor, amikor az ambíció túlnő a költségvetésen. Ikonikus granata (mély bordóvörös) mezeikben, a kompakt Stadio Pier Cesare Tombolatóban játszva a Cittadella két évtized nagy részében messze erején felül teljesített, újra és újra Olaszország nagyjaival találkozva a Serie B-ben, sőt még az élvonalba jutást is üldözve. Egy retro AS Cittadella mez nem csupán mez – szerelmes levél az esélytelenek futballjához, a családi irányítású klubokhoz, és egy alig 20,000 lakosú városhoz, amely valahogyan a 2010s egyik legelismertebb Serie B-csapatát adta. Akár gyűjtő vagy, aki egy ikonikus playoff-menetelés granata mezét keresi, akár szurkoló, aki beleszeretett Dávid Góliát elleni kupameglepetéseikbe, a retro Cittadella mez a calcio tisztaságát képviseli – futballt szívből, nem felhajtásból.
A klub története
Az 1973-ban alapított AS Cittadella az olasz futball alsó amatőr szintjein kezdte életét, szerény vidéki csapatként egy csendes venetói város szolgálatában, amely inkább tökéletesen megőrzött középkori várfalairól volt ismert, mint sporterejéről. Első két évtizedében a Cittadella regionális ligák között ingázott, de az 1990s átalakulást hozott. Andrea Gabrielli elnök biztos vezetése alatt a klub módszeresen kapaszkodott fel a Serie C2 és Serie C1 szintjein, mígnem 2000-ben elérte az elképzelhetetlent: feljutott a Serie B-be. Egy 20,000 főnél kisebb város számára egy osztályban szerepelni olyan alvó óriásokkal, mint a Genoa, Bari és Palermo, valóságos tündérmese volt. Bár 2002-ben kiestek, 2008-ban visszarobogtak a Serie B-be, és azóta az évek többségében Olaszország második vonalának állandó szereplői voltak – figyelemre méltó következetességgel. A meghatározó korszak Claudio Foscarini, majd később Roberto Venturato irányítása alatt érkezett el, akik vonzó, technikás futballjukkal a Cittadellát a Serie B örök túlteljesítőivé tették. Többször is elérték a feljutási playoffot, a legfájdalmasabban 2018-19-ben, amikor a Hellas Verona elleni playoffdöntőig jutottak, de gyötrelmesen kevéssel maradtak le a Serie A-ról. Bár nincs velük azonos rangú igazi regionális riválisuk, a Padova és Vicenza elleni venetói derbik mindig a vidéki büszkeség feszültségével izzanak. Miután a 2024-25-ös kiesésük visszaküldte őket a Serie C Group A-ba, a Cittadella története új fejezetbe lép – de a granata óriásölő éveinek legendája érinthetetlen marad.
Nagy játékosok és legendák
Egy Cittadella méretű klubhoz képest igazán lenyűgöző azoknak a játékosoknak a sora, akik megfordultak itt, majd nagyobb színpadokra jutottak. A granata játékosmegfigyelő hálózata legendássá vált az olasz futballközegben, nyers tehetségeket azonosítva és eladásra felkészítve. Daniele Padelli, a későbbi Torino- és Inter-kapus, a Cittadella kapujában szerzett nevet magának. Davide Iori klubikonná vált, középpályás metronómmá, akinek neve ma is visszhangzik a Tombolato körül. Riccardo Meggiorini csatár fontos gólokat szerzett, mielőtt a Genoa és a Chievo felé távozott, míg Luca Pasciuti és Andrea Bovo azt a megbízható védelmi keménységet adta, amely meghatározta a Foscarini-korszak csapatait. Újabban a klub olyan tehetségeknek adott lehetőséget, mint Christian Kouamé, aki később a Serie A-ban és Elefántcsontpart válogatottjában játszott, valamint Davide Diaw, akinek góljai fűtötték a varázslatos 2018-19-es playoff-menetelést. Edzői oldalon Roberto Venturato külön említést érdemel – támadó 4-3-1-2-es rendszere a Cittadella védjegyévé vált, kilencéves időszaka (2015-2024) pedig az európai futball egyik leghosszabb stabil edzői periódusaként áll. Claudio Foscarini, a korai Serie B-kampányok stratégája, szintén helyet érdemel bármely granata panteonban. Ezek az alakok minimális költségvetéssel dolgozva a Cittadellát névtelen vidéki csapatból a calcio egyik leginkább csodált fejlesztőklubjává formálták.
Ikonikus mezek
A Cittadella mez a klub alapítása óta hű maradt granata identitásához – egy mély, meleg bordóvöröshöz, amely a város középkori falainak tégláit idézi. Az 1980s és 1990s korai mezei bájosan egyszerűek voltak, gyakran olyan kisebb olasz gyártóktól, mint az Erreà és az NR, letisztult fehér szegélyekkel, visszafogott címerekkel és Veneto ipari központjából érkező helyi szponzorokkal. A 2000s tisztább sablondizájnokat hozott, ahogy a klub feljutott a Serie B-be, míg a 2010s élesebb modern szabásokat eredményezett olyan márkáktól, mint a Givova, majd később az EYE Sport, gyakran a Cittadella jellegzetes pártázatos falainak finom beleszövésével – a városi identitás gyönyörű darabjaként. A szponzorok helyi ipari cégek között váltakoztak, különböző szezonokban olyan nevekkel, mint a Diadora és a Riello. A gyűjtők különösen keresik a 2018-19-es playoff-kampány, a 2008-as Serie B-feljutási szezon mezeit, valamint minden Padelli- vagy Meggiorini-korszakból származó, mérkőzésen viselt mezt. A retro AS Cittadella mez továbbra is csodálatosan visszafogott gyűjtői darab – nem hivalkodó, nem híres, de mélyen autentikus.
Gyűjtői tippek
Retro AS Cittadella mez vadászatakor azokat a szezonokat érdemes előnyben részesíteni, amelyek meghatározták a klub modern identitását: a 2008-as Serie B-feljutási kampányt, az ünnepelt 2018-19-es playoff-menetelést, valamint a korai Foscarini-éveket 2000-2002 között. A játékosszámokkal és Lega Serie B felvarrókkal ellátott, mérkőzésen viselt mezek valódi felárat érnek, és egyre ritkábbak. Mindig ellenőrizd a mez állapotát – nézd meg, nem fakult-e a granata szín, vizsgáld meg a szponzor és a címer varrását (a hőpréselt jelvények rosszul öregszenek), és erősítsd meg az eredetiséget a licencelt gyártói címkék alapján. A Cittadella szerény gyártási darabszámai miatt még a jó állapotú replikák is gyűjtői értéket képviselnek a venetói futballrajongók körében.